Kamra

"1961 decemberében a Manon Lescaut premierje zajlott le, ismét Gardelli pálcája nyomán. Des Grieux szerepe ezt követően szinte hozzánőtt Ilosfalvyhoz, szinte valamennyi fontos helyen előadhatta (Berlinben, Koppenhágában, Londonban, Moszkvában, Rómában, San Franciscóban, és még számos, kevésbé ismert operaházban). A szerep ezt követően három évtizedig állandó társául szegődött, s az első tizenöt évben szinte szimbólumszerűen. Három nyelven, magyarul, olaszul, németül énekelte.

Prévost abbé szomorú története Puccini feldolgozásában különösen jól feküdt a fiatal Ilosfalvy hangjának. A darabkezdő áriához (Tra voi belle) már 61-ben is súlyos volt a hangja, az éretlen ifjú figurájánál sokkal inkább megszólalt szenvedélyes fiatal hangja, amint megjelent Manon. Az első találkozót lezáró ária (Donna non vidi mai) már teljes fényében ragyogott föl. Innentől kezdődően a darab folyamatos emelkedést mutatott. A II. felvonás izzó szenvedéllyel telítődik meg, amint Des Grieux-Ilosfalvy megjelent. A szerelmi kettős csúcsa számomra az "Ah! Manon, mi tradisce" kezdetű jelenet. Des Grieux itt döbben rá, hogy az út (Manonnnal) szakadékba vezet, de mégis képtelen elhagyni bűnös szerelmét. Ilosfalvy pontosan érzékelteti a helyzet bonyolult kettősségét. Zaklatott hangon kiemeli a hangsúlyos magasságokat, mégis hatalmas legatókat énekel.

A következő nagyjelenet már a III. felvonás fináléja. Manont hajóval viszik rabságba. Des Grieux, ha már nem sikerült a szöktetés, maga is felkönyörgi magát a hajóra, vállalva a közös rabságot. Az operairodalom egyik legmegrázóbb jelenete, hatalmas indulatok elszabadulását indukálja. Borzasztó nehéz hitelesen és zeneileg pontosan előadni. Ilosfalvy előadásában mindig az előadás csúcspontját jelentette. Volt közben mindig egy pont, amikor az énekesi önkontroll hirtelen eltűnt, és helyébe Des Grieux kétségbeesése lépett.

Ilosfalvy a magánéletben is temperamentumos ember. Szangvinikus típus, aki sokáig csendes és béketűrő, majd gyorsan és váratlanul robban. Énekesként sem másmilyen. Des Grieux azért lehetett szerep és énekes ritka nagy találkozása, mert Prévost és Puccini hőse pontosan ilyen."